Pardon

Pardon, pardon, bocsánat, főnök úr Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul És hogyha itt áll és diktál Én ébren álmodom, pardon! Egy paksaméta vár az asztalon Sok akta, nagy papírhalom És benne: "Kelt, mint fent", sok furcsa szó Ez számunkra oly untató Na hipp, na hopp, kidobom a sok papírt Mit annyi fő- és al-miniszter írt Pardon, pardon, bocsánat, főnök úr Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul És hogyha itt áll és diktál Én ébren álmodom, pardon! Kávét főzök én, az oly finom Oly ízes és erős, bizony A főnök úr azt mondta: "Jaj, szívem Nem alszom ettől el sosem." Na jó, na jó, ma szófogadó leszek A kávéjába altatót teszek Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul És hogyha itt áll és diktál Én ébren álmodom, pardon! Rajtam terilén új szoknya van Megbámulják azt oly sokan A blúzom is oly klassz, oly friss modell A főnök úrnak mégse kell Majd észrevesz, kis bikinim oly szerény Ajtaján így toppanok be én Ó, pardon, pardon, bocsánat, főnök úr Hogy élek, hogy égek oly olthatatlanul És hogyha itt áll és diktál Én ébren álmodom, pardon! Főnök úr szerint az kincset ér Ha egy titkárnő nem sokat beszél Hát rendbe' van, nem szólok, annyi baj De néma mégsem lettem, mint a hal A főnök úr elájul, azt hiszem Mert így szólok az értekezleten *Scat* Csak ennyit akartam mondani!