Tűnt szerelem nyomát keresem,
Várj, ne siess türelem.
Oldás, nagy kötés, hűség, feledés,
Mondd, mi legyen?
Szép repülés, időnk peremén,
Lángolt a hajnali fény.
Ültünk, te meg én, a gép elején,
Már Tokión.
Emlék borít be minket, hamu és láva hull.
Az idő elmos mindent oly láthatatlanul.
De nem váratlanul.
Mély szakadék alján szanaszét
Ott van a múlt, a miénk.
Áldás, ölelés, könnyű ébredés
Már ne legyen!
Emlék borít be minket, hamu és láva hull.
Az idő elmos mindent oly láthatatlanul.
Emlék borít be minket, hamu és láva hull.
Az idő elmos mindent oly láthatatlanul.
De nem váratlanul.
