Eltévednék, ha egy elképzelt kertben emlékek dallama szól
Pedig emlékszem még, hogy jártam már ott valahol
Ezer illatot érzek, ami pontosan téged idéz fel évek után
Ezért most is úgy látlak, ki kertedben vársz ma is rám
Oly régen volt, hogy közelnek tűnik az éj
Amit öröknek hittünk, és néha még vissza is tér
Újra eltévednék, ahogy tévedtem régen, s szenvedtem éveken át
Ezért nem látom többé a te kiskerted szép kapuját
Oly régen volt, bár közelnek tűnik az éj
Amit öröknek hittünk, és néha még vissza is tér
Hívlak, lehet későn
Van, mi nem sikerül, az idő menekül
Még hívlak, hisz az ember későn ébred csak fel
Most nem hagynálak el soha már
Álmodozom, hisz az elképzelt kertben
Egyszer sem járhattam még
De a fantáziám rég hajt újra nem mi feléd
Hívlak, lehet későn
Van, mi nem sikerül, az idő menekül
Még hívlak, hisz az ember későn ébred csak fel
Most nem hagynálak el soha már
Hívlak, lehet későn
Van, mi nem sikerül, az idő menekül
Még hívlak, hisz az ember későn ébred csak fel
Most nem hagynálak el soha már
Soha sem baj ha start és cél egybe ér
Hívlak, lehet későn
Van, mi nem sikerül, az idő menekül
Még hívlak, hisz az ember későn ébred csak fel
Most nem hagynálak el soha már
