Vad álmok tágas otthona,
Hazafelé napod elfogy csendesen.
De tiéd ez a pillanat,
Míg szürke buszod elhalad
Az elsuhanó ablakok előtt.
Hogy gombolyítja fonalát,
Fakó képek között tipeg kedvesen,
Majd elrepíti az álom,
S a régi, árnyas sétányon
A némafilmen nevet aprót sikkesen.
És végre eljutok haza
Magamban a város ezer képével.
Elfogynak mind a színek,
S dobognak mind a szívek,
S betakar az éj tengere kékjével.
R. Siess hát, nyiss gyorsan kaput,
Nyisd ki az álom kapuját!
Engedj be, időnk rohan, eltelik!
Zárd be az ajtót mögöttem,
(S) ha örülsz majd, hogy megjöttem;
Dobd el a kulcsot, s ne keresd reggelig!
Ne keresd reggelig! Óó reggelig.
Instr., R., 3.
