Ez nem az a hely
Ahol galambok fonnak csókokat tavasszal
Ez a telekhatár
Itt a szögesdrót, a beton ölelkezik a vassal
Olyan négy óra tájt
állsz félrészegen, egy falusi non-stopban
Egy kettétört szál
cigi a padlón, olyan, mint gyerekkorodban
Ez semmisség
Csak a zacskók az akácfákon
A hazai táj
A lámpasorok az arcon
A kidobott hűtők
Az út menti keresztek
A kávé íze
Kelhetek reggel korán
De ez az a hely
A kordbársonyba ivódott közben a boroskóla
Még kapaszkodom
Egy tekintetbe, amíg bírok, titkokat fecsegek róla
Ez nem a korom
Az arcomon, csak ilyen szárazra fújta a szél
Olyan jó lenne most,
Ha értenél, az alkohol a szívemből beszél
Ez semmiség
Csak az idő karcolta meg
Ezt meg az anyám
Hogy belőlem semmi se lesz
Ezt meg a halál
A többit meg én csináltam
De inkább hagyjuk
Mert ilyenkor semmise jár
Ments meg engem villamos, villamos Ez semmiség
Csak az idő karcolta meg...
