Nyáron mikor kel a Nap, senki sincsen oly merész
Csak a sárga napraforgó, ki a Napba belenéz
Senki más nincs oly merész
Véget ért az éjszaka, véget ért a hosszú álom
Kelet felé néz az összes sárga tányér hosszú száron
Véget ért az éji álom
Aztán, mire jön az ősz, sárga szirmát lehullatja
S nem marad más csak a tányér, finom maggal telerakva
Szirmát mikor lehullatta
S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó
Szén-cinke és barát-cinke, kék cinke és őszapó
Feje fehér, mint a hó
S odaröppen vacsorázni, télen, mikor hull a hó
Szén-cinke és barát-cinke, kék cinke és fenyves-cinke
Pinty és csíz és tengelice, meggyvágó és kenderike
Zöldike és őszapó
Feje fehér, mint a hó
