November

Próbálok vágni egy abalakot Úgy szivárognak a színek Hogy nem bírom egyedül Mint szürke szivárvány a Nap felé Vérzi a húrtalan hangszeren-ádoz Ki az esőnek hegedül Én próbálok súlytalan lenni Hogy rajtam ne múljon a cél Mert a föld az egy léghajó A végtelen éjnek feszülve Megszűrve az űrt Ne félj, repülj hajóm Repülj hajóm! Itt senkinek nem kéne Senkinek lennie Egy falat ott maradt Egy szelet ott maradt, talán Hogy egymás ajkán lógjunk Egymás szaván, egymás nyakán Ne pedig egy régen kiszáradt fán Próbálok vágni egy ablakot Úgy szivárognak a színek Hogy sírnak az istenek Persze, semmi baj kedves Ha tudnád én már a saját Istenemben Sem hiszek Itt senkinek nem kéne Senkinek lennie Egy falat ott maradt Egy szelet ott maradt, talán Hogy egymás ajkán lógjunk Egymás szaván, egymás nyakán Ne pedig egy régen kiszáradt fán Itt senkinek nem kéne Senkinek lennie Egy falat ott maradt Egy szelet ott maradt, talán Hogy egymás ajkán lógjunk Egymás szaván, egymás nyakán Ne pedig egy régen kiszáradt fán