Széttép X Betemet

Ezer tű a bőröm alatt Száz seb a hátamon Csak ennyi maradt Levegőm lettél fájdalom Ha akarnám se tudnám Hátrahagyni, mert előttem hever Ez a hullám Mostohámként lassan felnevel Lassan felnevel Ezer szóval a szátokon Mindegyiknek egy a vége Át se látok az átkokon Csámcsogóknak büszke népe Hogy tehetném porrá? Ha mások által mindig visszatér Ide hozzám És elkísér Széttép a szó, amit látok Betemet a sír, amit ástok Karcold a mocskot a kőbe Boldogabb nem leszel tőle Nézz rám még mindig állok Nem elég mély nekem az árok Hiába vésed a kőbe Gerinced nem lesz belőle Széttép és betemet Széttép és betemet Széttép, széttép Széttép és betemet Széttép és betemet Széttép és betemet Széttép, széttép Széttép és betemet Széttép a szó amit látok Betemet a sír amit ástok Tudom nehéz, hogy otthon emészt Ha a tükörképedet nézed Tudom, hogy fáj de egyszer muszáj lesz Másik útra lépned Ha benned valami félrement Azért nem lehetek hibás Ha célba veszed a védtelent Mitől leszel más? Széttép a szó amit látok Betemet a sír amit ástok Karcold a mocskot a kőbe Boldogabb nem leszel tőle Nézz rám még mindig állok Nem elég mély nekem az árok Hiába vésed a kőbe Gerinced nem lesz belőle Többé már el nem futhatsz Magad elől el nem bújhatsz De mindvégig itt leszek neked Hogy újból hátba szúrhass Többé már el nem futhatsz Magad elől el nem bújhatsz De mindvégig itt leszek neked Hogy újból hátba szúrhass