Ennyire Egyedül

Egyre inkább érzem Hogy egyedül vagyok És senki nem lát Elrejtem, ha vérzek Falat akarok Azt, hogy óvjon a gát Mindentől elzárva Él itt bennem egy kis árva Aki titkon bízik benne Hogy nem marad majd magára Régóta éget legbelül Eddig bírtam tétlenül Többet már nem hazudhatok Szívem szólni kényszerül Egy kérdés szüntelen belül Nem halkul el, nem csendesül Bár tudnám, miért vagyok Ennyire egyedül? Mióta várok némán Hogy végre más is Lássa azt, mit én Önmagam árnyékán Hogyan léphetek túl Őszintén? Apránként elzártam Minden érzést, de megbántam Mit kéne tennem érte Hogy új irányt találjak Régóta éget legbelül Eddig bírtam tétlenül Többet már nem hazudhatok Szívem szólni kényszerül Egy kérdés szüntelen belül Nem halkul el, nem csendesül Bár tudnám, miért vagyok Ennyire egyedül? Ennyire egyedül Ennyire egyedül Ennyire egyedül Ennyire egyedül Csak várok és várok Hogy egyszer rám találtok Itt állok, de lapot nem osztanak Kívülállóként szertefoszlanak A naiv, boldog kósza álmok Amiket csak lehunyt szemmel látok Nem számít, ha lapot nem osztanak Legalább többé nem fojtanak Illúziók, csak is én vagyok De mi lesz, ha itt maradok Ennyire egyedül Ennyire egyedül Miért vagyok Ennyire egyedül? Régóta éget legbelül Eddig bírtam tétlenül Többet már nem hazudhatok Szívem szólni kényszerül Egy kérdés szüntelen belül Nem halkul el, nem csendesül Mondd meg, miért vagyok Ennyire egyedül? Ennyire egyedül Ennyire egyedül Miért vagyok Ennyire egyedül? Egy kérdés szüntelen belül Nem halkul el, nem csendesül Miért vagyok Ennyire egyedül?