Szemtől szembe láthatatlan formát ölt az életed
Eltemetlek, elveszed, de testet ölt a képzelet
Rám kacsintasz, meg sem látlak
Én még most is reszketek
Magamba is nézek néha
Én már rég nem rettegek
Szilánkon lépkedek lassan
Túl száraz a lélegzet
Felszakítja bennem ezt a kínt
De ha egyszer megdobban
Eltörli az emléket s tiszta lappal indít
De én miért félek mindig?
És miért mindig mástól?
Ha az elmém belesüllyed akkor
Én még a hibámból sem tanulok majd semmit
Ezen nincs már, ami enyhít
Csak szívódik a méreg
És a lelkem már rég csenddé lett
Látom még a képet
És nem tűnik életlennek (mert bennem él)
Elképzellek téged
Bennem él a másik feled
Számolj még egy-két kört hozzám
Már látom, hogy elporladsz lassan
Én érzem, hogy nemrég még itt voltál mellettünk
Bennünk még itt él ez az emlék
Bennünk még itt él ez az emlék
Éretlen senkikből lettünk
Túl messze a gyermek
De színtisztán hallom a hangját
Ha érteném, mit mond
Én tudnám, mit várna
És őszintén meginnám minden szavát
És könnyű, míg senki nem lát
Otthonnak üres szobát
Én festeném minden falát
Építsünk romokból kedves hazát
Látom még a képet
És nem tűnik életlennek (mert bennem él)
Elképzellek téged
Bennem él a másik feled
Számolj még egy-két kört hozzám
Már látom, hogy elporladsz lassan
Én érzem, hogy nemrég még itt voltál mellettünk
Bennünk még itt él ez az emlék
Bennünk még itt él ez az emlék
