Ha átlátszunk, miért látom benned magam?
Miért számít minden szavam?
Csak másoknak mondod, hogy sejted
Hát tartsd meg nekik, hogyha van
Nem jön most senki
Egyedül járunk az úton, fáradunk
Én téptem most ki
A lapokat a füzetünkből, majd elfogyunk
A tinta, amivel megírtunk
Egyszer úgy is elkopik
Azt hiszem, eddig bírtuk
Egyszer mindenki eltűnik
(Mindenki)
Én nem várok semmit sem tőled (semmit sem)
Én elmondtam már minden szót (minden szót)
Ha nem rejt már többet a szőnyeg (nem rejt már)
Igyunk meg most még egy utolsót
Máskor összetört
Most nyoma sincs, eltűnt
Valahol elveszett
Nem mondom, nekem is csendes
Gyengén szapora, de máskor szervezett
Neked adnám, hogyha kéne
Nem másnak tartom, nincsen senki sem
Rossz kézbe vagy egyedül hagyni?
Ha régen húzod, vastag kérge lett
Ha átlátszunk
Miért látom benned magam?
Miért látom benned magam?
Összetört és nincsen sehol
Az utolsó dobbanást sem hallom
Fájdalomból fájdalom lett
Pedig odaadtam mindkét karom
Odaadtam mindkettőt
Én nem várok semmit sem tőled (semmit sem)
Én elmondtam már minden szót (minden szót)
Ha nem rejt már többet a szőnyeg (nem rejt már)
Igyunk meg most még egy utolsót
